Annak, hogy mit gondolunk magunkról, másokról és a világról, szavak és beszélgetések révén jön létre. De ha időt fordítunk a csendre, akkor egy sokkal gazdagabb és teljesebb világot fedezhetünk fel …
“Titkok közül a csend vagyok
Csak kevesen értenek engem
Hogyha majd választanod kell
Kérlek válaszd a csendet (…)”
Sajti
Csak kevesen értenek engem
Hogyha majd választanod kell
Kérlek válaszd a csendet (…)”
Sajti
Szanszkritul a Mouna (nagyjából lefordítva) azt jelenti: csend, más fordítás szerint “megmérni”. Ennek gyakorlása abban rejlik, hogy egyszerűen nem beszélnünk. A Mouna-t gyakran a jóga és más elvonulások programjaiba ülteti be, mint “nem beszélő időszakot”, ami akár több napos csendet is jelenthet, de mindennapi életünkbe – praktikusan a reggeli vagy esti rutinba – is beépíthető.
Sokak számára az a gondolat, hogy ne beszéljen, ne hallgasson zenét vagy nézzen tévét akár csak néhány óra erejéig, “ijesztő” és furcsa lehet. Az elme olyan kérdésekkel találhatja meg az embert, mint: “De hogyan fogok kommunikálni?”, vagy „Mit fogok csinálni beszélgetés és zene nélkül?”
A mindennapi életben az, hogy mit gondolunk önmagunkról, másokról és a világról, beszélgetés révén, de legalábbis valamilyen információ csere útján jön létre. A tapasztalatokról való beszélgetés és azok összekapcsolása, a vélemények kialakítása, valamint az, hogy mások egyetértenek, vagy nem értenek egyet velük, erős identitási érzetet teremt, és így megőrzi annak a gondolkodásmódjának a koncepcióját, akinek gondoljuk magunkat. Az elménk aztán további gondolatokat és “bizonyítékokat” generál, hogy fenntartsa ezen elképzeléseinket önmagunkról.
Itt vetődik fel a kérdés, hogy akkor kik is vagyunk valójában?
Ez a téma megér egy minimum egész estés beszélgetést, de ebbe ez alkalommal nem megyek bele.
Itt vetődik fel a kérdés, hogy akkor kik is vagyunk valójában?
Ez a téma megér egy minimum egész estés beszélgetést, de ebbe ez alkalommal nem megyek bele.
A Mouna varázsának megismeréséhez és a csend terébe való belépéshez, a jóga gyakorlása segít hozzá bennünket. Az ászanák (jóga testtartások), a meditáció és a pránajáma (légzéstechnikák) révén a Prána (az életenergia) zavartalan áramlására megteremti a lehetőséget, hogy többek között az érzékeink felett “visszavegyük az uralmat”, ez a Pratyahara.
A Mouna lehetőséget ad nekünk, hogy egyszerűen csak figyeljünk, hogy megfigyeljük az elme tevékenységét anélkül, hogy belekapaszkodnánk bármelyik ötletébe. Amikor egyszerűen megfigyeljük gondolatainkat és azt, hogyan aktiválják az érzelmeinket és befolyásolják viselkedésünket anélkül, hogy beleszólnánk, akkor az ego/elme egy kicsit leülepedik, és előbújik valami más és nagyon értékes.
Írta: Petra Fábián