A NŐ ÉS A SZÉGYEN 
Múlt héten vettem egy csodás szoknyát.
(a képet még a boltban csináltam lányos zavaromban és izgatottságomban
)Hogy ez miért olyan nagy szó? Aki ismer tudja, hogy szeretem a farmert, a kényelmes ruhákat, minden csillogó glitter és flanc nélkül. Így most azt figyelem, hogy miként találhatom meg a magam stílusát, hogy ne szégyelljem, hogy nő vagyok.
Igen, jól olvastad. SZÉGYENT ÉREZTEM, HOGY NŐ VAGYOK.
Már gyerekkoromban is inkább fiúsan öltöztem, fiúkkal barátkoztam, mert „biztosságosabbnak” éreztem. Mi lányok barátságtalanak tudtunk annak idején lenni. Én biztos
Olyan tudatalatti programok futottak bennem, amikre mostanság derítettem fényt.
Például:
– ha csinos egy nő, akkor nem lehet okos– ha csinos vagyok nem vesznek komolyan– ha csinosan öltözködöm megítélnek, stb.Ismerős
Még megannyi ilyen és ehhez hasonló tudatalatti program futhat nálunk ezzel kapcsolatban.
Természetesen fejben tudtam, hogy ez nem így van, de mégis volt bennem egy ennél ösztönösebb, mélyebb érzelmi reakció.
Honnan eredhet ez? Lehet szocializációs vagy generációs dolog, de megmondom őszintén, hogy már nem is érdekel. Megtanultam, hogy nem kell nekem mindent megérteni és nem érdemes túl sok időt tölteni a múltban (erről a ‘nekem mindent tudni és érteni kell’ témáról majd bővebben mesélek egy másik alkalommal). Elég, ha jelenemben teszek ‘ellene’, érte.
Tehát, csak figyeltem a bennem feljövő érzéseket és összefüggéseket.
Amikor összehozott az élet egy olyan nővel, akit valamiért akkor éppen „csinosabbnak”, „okosabbnak”, „intelligensebbnek”, „lágyabbnak”, „kecsesebbnek” láttam, felfigyeltem magamban a meglepetésszerűen feltörő irigységet, akár haragot, elutasítást, hidegséget, távolságtartást magamban, a másik nővel szemben (aki természetesen semmit nem tett „ellenem”) egy kis fizikai tünettel, általában égő torokkal, gyomorrögcsel spékelve.
Olálá, mondom itt valami nem stimmel. Ez Így Nem Lesz Jó!
Ilyenkor jött és ön az:
‘Jól van Petra, most ülj le és csináld meg a házit.’ 
Ez nálam annyit jelent, hogy elvonulok egyedül és leírom, hogy mi az, ami zavar a másik emberben. Mi az, amit ‘kivetni valónak’ látok benne.
Leírom a listát, amilyen nyersen csak tudom, ami aztán csodásan megmutatja:
– Hogy mi az, ami BENNEM nincs rendben.
– Hogy mi az, amit ÉN MAGAM is szeretnék az életemben, illetve magamban, de tudat alatt volt bennem egy gát, egy tévhit, egy félelem ezzel kapcsolatban.
Ha ezzel egyenlőre nem boldogulsz egyedül, akkor szuper, ha van egy tudatos ismerősöd vagy barátod, akivel ezt végig tudjátok zongorázni, anélkül, hogy méginkább ítélkezésbe merülne a dolog. Inkább emeljük egymást, amikor valamelyikünk egy nehézséget okozó, megoldandó helyzetben találja magát.
MIKÉNT LEHET EZT FELOLDANI ÉS ÁTPROGRAMOZNI?
A felismerés és az érzelem beazonosítása után én a gyakorlásra esküszöm. Lehet, hogy vannak módszerek, amik nyom nélkül felülírják ezt a dolgot. Nálam a tudatos gyakorlás vált be.
Minden egyes alkalommal, mikor felismerek egy negatív, akár fizikai szinten megmutatkozó (ha címkézni akarnánk, akkor azt mondanám) ‘negatív’ érzelmet, ‘leülök és megcsinálom a házim’.
A feloldás és átprogramozás részleteit még kifejtem egy másik posztban. 
Neked milyen stratégiáid vannak?